Венгерский перевод П. Шовы
Источник: Ének Igor Hadáról / Forditotta és a bevezetést irta Szova Péter. Uzchorod, 1958.
- 1. Nem lenne-e méltó, testvéreim, nékünk
Régies szólammal kezdeni énekünk
Igornak hadáról,
Igorról, Szvjatoszlav fiáról. - 2. Kezdjük el hát dalunk
Mi jelenkorunknak beszélyei szerint.
Nem pedig Bojannak elgondolásaként. - 3. Mivelhogy a bűvös szavú Bojan
Bárkinek ha akart zengeni éneket,
Gondolatban szökdelt, mint mókus a fákon,
Farkasként száguldott mezőkön, berkeken,
Magas felhők fölé szállott sasszárnyakon, - 4. Mert az emlékében – mint ahogy ő mondá –
Élt a letűnt idők minden villongása…
Ráengedé akkor az ő tíz sólymait
Hattyúk seregire,
És amely első volt,
Az kezdé a hősdalt
Öreg Jaroszlavról,
Bátor Misztyiszlavról,
Aki levágta Rededét
Kaszog hadak előtt,
Szép arcú Romanról, Szvjatoszlav fiáról. - 5. Ám mivelhogy Bojan, kedves testvéreim,
Nem ő tíz sólymait
Engedé hattyúknak fehér csapatjára,
Hanem az ő bűbájos ujjait
Tette rá az eleven húrokra –
Azok meg maguktól
A hős fejedelmek dicsőségét zengék. - 6. Kezdjük hát barátim, a regét elölről,
Öreg Vlagyimirtól
A mi Igorunkig,
Ki megedzé eszét szilaj akarattal,
Erősítve szívét férfíbátorsággal, - 7. És, mert harci szellem tölté el a lelkét,
Élvezeté bátran vitéz seregeit
Palócok földjére,
Oroszhon üdvére. - 8. Igor erre feltekintett
A ragyogó napra,
Mely ekkoron sötét árnyat
Vetett csapatjára, - 9. S ily szavakkal fordult Igor
Az ő seregéhez: - 10. «Testvéreim, bajtársaim,
Válasszuk inkább a halált,
Mint a dicstelen fogságot! - 11. Ezért, testvéreim,
Szálljunk most hát lóra
És nézzünk ki kéklő Don partjára!» - 12. Hitvese jutott eszébe,
De nagyobb volt vágya minden szánalomnál
Megpróbálni sorsát a hatalmas Donnál. - 13. «Mivelhogy akarok – mondá –
Kopját törni
Palócföld végében!
Véletek, orosz testvéreim,
Veszejtem el az életem.
Vagy pedig a kéklő Donból
Iszom vizet sisakomból! - 14. Ó, Bojan, te régmúlt idők csalogánya,
Így dalolnád e seregek hősi dicsőségét
Az ihletett fának hangjain csapongva,
Gondolatban szállva fel a felhők fölé,
Zengve dicsőségét múltnak és jelennek,
Trojan" útján száguldozva,
Mezőn, hegyeken át – - 15. Szólna dalod a hős Igorról,
Oleg-unokáról: - 16. «Nem a vihar sodorta el
Sólymainkat a széles mezőkről,
Csókaseregek
Vonulnak a nagy Donhoz« … - 17. Vagy tán úgy foglaljuk dalba
Bűvös szavú Bojan, Velesz unokája: - 18. «Lovak nyerítenek Szula partján.
Zeng a dicsőség Kijevben,
Harsognak a kürtök Novgorodban –,
Lengenek a zászlók Putyivelben.»
Igor várja kedves öccsét, Vszevolodot. - 19. S mondá vala néki a szilaj Vszevolod:
- 20. «Egyetlen testvérem, fénylő szövétnekem,
Tündöklő Igorom!
Szvjatoszlav fiai vagyunk mi mindketten! - 21. Nyergeltesd, testvérem, paripáid menten,
- 22. Mert az enyémek is felkészülve állnak
Jó előre megnyergelten Kurszknál. - 23. Hisz kurszki vitézim mind híres lovagok,
Őket kürtszó mellett pólyázta az anyjuk,
Sisak alatt altatgatta,
Kopjahegyről étetgette. - 24. Jól ismerik az utakat,
A debréket is mind tudják.
Az íjaik megfeszítve,
Tegezeik mind felnyitva,
A szablyáik köszörültek, - 25. Ők maguk meg száguldoznak
A mezőben szürke farkasokként.
Önmaguknak keresve hírnevet s hercegüknek
pedig dicsöséget«. - 26. Igor herceg ekkor szállott aranykengyelébe
És megindult paripáján a tiszta mezőbe; - 27. Útját állta a nap setét árnyékával,
Bajt jósolva nyögött körülte az éjjel. - 28. Zivatar veré fel a madársereget,
Vadak üvöltése töré meg a csendet; - 29. A div is felriadt –
Rikoltása hallik fáknak tetejéről,
Hogy felfigyelne rá az ismeretlen föld,
Tengermellék
És a Volga,
Szula mente
És Szurozs
És a Korszuny,
No meg te is, Tmutoroki bálvány. - 30. Palócok meg
Úttalan utakon
A nagy Don folyóhoz vették futásukat.
Éjfélkor is hallik szekérnyikorgásuk,
Mint ijedt szózata felriadt hattyúknak…
Igor herceg hadát Don felé vezeti, - 31. Útja mentén, vesztét várva,
Hollók kísérgetik.
Szakadékban bajt jóslóan farkasok üvöltnek,
Sasvijjogás a vadakat hívja lakomára;
Ugatnak a rókák a vörös pajzsokra. - 32. Ó, Oroszhon,
Messze vagy már, túl a határdombon! - 33. Hosszan tartó éjjel szállott le a földre,
- 34. Beállt a sötétség,
Mezőt köd lepé el. - 35. Hallgat a csalogány,
Rikácsolnak az ébredő csókák, - 36. Széles mezőn az oroszok
Vörös pajzsaikkal csatasorba állnak,
Önmaguknak keresve hírnevet, hercegüknek
pedig dicsőséget. - 37. Péntek reggel, hajnaltájban
Letiporták a pogány hadakat
S nyílsebesen elszéledve a széles mezőben
Elrabolták a deli szép palóc leányokat,
Velük pedig sok aranyat,
Selymet
S drága bársonyokat. - 38. Dolmányokkal,
Ködmönökkel,
Díszes kozsókokkal
Hidalták át hidak helyett
Az ingoványt s vizenyős helyeket,
Ráterítvén mindennemű palóc hímzéseket. - 39. Piros zászló,
Hófehér lobogó,
Ezüstfegyver,
Piros boglár –
Szvjatoszlavnak vitéz fia, ez mind tiéd már! - 40. Szunnyadoznak a harcmezőn
Hős Olegnek vitéz fiókái.
Messze elrepültek, - 41. Nem születvén martalékul
Sem sólyomnak, sem ölyüknek,
Még kevésbé néked,
Sötét szárnyú pogány palóc holló! - 42. Mint a szürke ordas, úgy száguld
most a Gzák,
Nyomában meg futva rohan Koncsák
A nagy Don folyóhoz… - 43. Másnap korán reggel,
Hajnalhasadáskor véres volt az égbolt, - 44. Tenger felől jöttek a sötét fellegek,
Hogy beárnyékolják a négy orosz napot,
Bennük pedig kékes villámok cikáznak… - 45. Közelg a szélvihar,
Nyílzápor fog esni
Nagy Don folyó felől – - 46. Kopják fognak itten törni,
Szablyák fognak megcsorbulni
Palóc sisakokon
Kajala folyónak partján,
A hatalmas Donnál… - 47. Ó, Oroszhon,
Messze vagy már, túl a hegyen-dombon! - 48. Ím a szelek, Sztribog unokái
Tenger felől nyíllal süvöltenek
Igor hős hadára. - 49. Dübörg az anyaföld,
Folyók zavarodnak,
Por lepi a mezőt, - 50. Jelzik már a zászlók:
Jönnek a palócok Donnak irányából,
Jönnek a tenger felől, - 51. És minden oldalról.
Körülzárva az orosz sereget. - 52. Sátánnak bősz fiai
A harcmezőt kurjongatva bekeríték vala.
Vitéz oroszok pediglen
Elzárták azt vörös pajzsaikkal. - 53. Hős Vszevolod szilaj bölény gyanánt
Szilárdan állsz a harcmezőn,
Ellenhadra szórva nyilaidat
Döngeted a sisakokat
Kemény acélkarddal. - 54. Amerre a bősz Tur
Keresztülront vala.
Aranyos sisakját meg-megvillogtatva,
Ott porba hullanak
Pogány palóc fejek. - 55. Az edzett kardoktól csak úgy hasadoznak
Az avar sisakok.
Mind tetőled, szilaj Tur Vszevolod! - 56. Nem törődve sebeivel, drága barátaim,
Küzdött elfeledve címet, rangot, éltet,
Csernyigov városát,
Atyja aranytrónját
És szeretett nejét,
Szépséges Glebovnát,
Megtartván a szokásokat, ősök hagyományát- - 57. Letűnt Trojan kora,
Leperegtek Jaroszlav évei,
Lezajlottak s elmúltanak Oleg hadjárati,.
Olegé, Szvjatoszlav fiáé… - 58. Merthogy amaz Oleg
Kardjával villongást szított.
Nyilaival bészórván a földet. - 59. Aranykengyelébe hogy szállt
Tmutorokany várában, - 60. Kürtje szavát meghallotta
Öreg nagy Jaroszlav, - 61. Vlagyimir meg Vszevolodnak fia,
Reggelente Csernyigovban a fülit fogta be. - 62. Boriszt pedig – Vjacseszlavnak fiát –
Önhittsége halálba sodorta,
S Kanyin folyó partján
A zöld gyepen teríté ki gyászos ravatalra
Oleg sérelméért
Az ifjú vitézlő herceget. - 63. Szvjatopolk pediglen atyja holttetemét
Odakötvén magyar paripákhoz
Ama Kajalának partjáról viteté
Kijevbe a Szent Szófia templomához. - 64. Akkoriban, Oleg Goriszlavics alatt,
Nőttön-nőtt a torzsalkodás,
Veszve-veszett Dazsgybog unokái élte,
Fejedelmek viszályában
Rövidült az emberi életkor. - 65. Ama korban Oroszhonban
Szántóvetők kurjantási ritkán hallatszottak.
Ám ehelyett annál többet károgtak a hollók
Tetemeken osztozkodva;
A csókák meg
Rikácsoltak,
Lakomára készülvén repülni. - 66. Így volt akkor ama harcok, viszályok idején,
De ilyen csatákról mi még nem hallottunk.
Reggeltől estélig,
Estétől hajnalig
Röpködnek az éles nyilak.
Sisakok páncélján csattognak a szablyák.
Recsegnek az edzett kopják - 67. Ismeretlen mezőn
Palócföld közepén.
A patáktól felszántott föld
Csonttal lőn bévetve
S vérrel megöntözve:
A nagy Oroszhonban gyász kélt ki belőle. - 68. Mi zajongás,
Minő zengés - 69. Hallik pitymallatkor?
Hadát terelgeti Igor,
Mert fáj lelke Vszevolodért, kedves testvéréért. - 70. Vítanak egyik nap, másnap is vítanak,
Harmadnapon, úgy déltájban,
Igor lobogói a porba hulltanak. - 71. A testvérek itt elváltak
Partjain a sebes Kajaiának; - 72. A véres bor fogytán volt már,
- 73. Befejezték a lakomát
A vitéz oroszok:
A nászokat megitatták,
Maguk pedig elestenek
Üdvéért az Oroszföldnek. - 74. Hervad a fű fájdalmában,
Még a fák is a nagy gyászban
Földig hajladoznak. - 75. Testvérek, szomorú időket éltünk meg.
Lám, a Puszta immár mirajtunk erőtt vett. - 76. Legyőzé Obida Dazsgybog unokáit,
Hajadon képében jött Trojan földjére
Hattyúszárnyát összecsapván
A kéklő tengeren;
Csapkodásával elűzte a bő esztendőket - 77. S fejedelmi összefogást a pogányok ellen.
És mondá most egyik testvér a másik testvérnek:
»Ez az enyém, ez pedig úgyszintén!»
Így kezdének a hercegek
Csekélységből nagy dolgot csinálni,
Maguk között pedig viszályokat szítni, - 78. Pogányok meg mindenünnen
Bé-bétörnek győzelmesen
Oroszok földjére. - 79. Ó, messzire tért a sólyom
Tenger felé űzve a szárnyas vadakat, - 80. De Igornak vitéz hada
Többé föl nem támad! - 81. Megszólalt most Karna, a siratóasszony,
Gyászos Zsalja suhant át a széles Oroszföldön, - 82. Hamut szórva el útjában
Tüzes szarujából.
Az orosz nők felzokogva így siránkozának: - 83. «Immár a mi kedvesünket
Gondolatban sem gondoljuk,
Képzeletben sem képzeljük,
Szemünkkel sem látjuk,
Nem is csörögtetjük
Aranyunk-ezüstünk«. - 84. Felnyögött a fájdalomtól, testvéreim, Kijev,
Mély gyászában feljajdult Csernyigov. - 85. A nagy Oroszföldön bánat áradt széjjel,
Szomorúság folyt patakban
Oroszok honában. - 86. Fejedelmek egymás ellen
Viszályokat szítnak. - 87. Pogányok meg győzelmesen
Oroszföldre törnek.
Adóul egy mókust szedve mindenik udvartól. - 88. A két vitéz Szvjatoszlavics:
Igor és Vszevolod
Feléleszték most a viszályt.
Kit már elaltatott vala
Nagy és rettenetes atyjuk – .
A kijevi Szvjatoszlav, - 89. Förgetegként rajtaütve
Erős seregével
S edzett szablyáival
Betört ő a Palócföldre,
Legázolva dombot, szakadékot,
Felkavarva folyókat, tavakat,
Kiszárítván mocsárt, patakokat.
A pogány Kobjákot tenger hajlásából
A hatalmas és vaserős
Palóc hadak közepéből
Zivatarként kiragadá!
Térdre borult Kobják Kijev városában
Szvjatoszlavnak magas csarnokában! - 90. Németek és velenceiek.
Görögök és morvák
Szvjatoszlavot dicsőítik,
Igor herceget meg feddik,
Ki a sok jót elsüllyeszté
Mély ágyába Kajalának, a palóc folyónak,
Teleszórván medrét az orosz arannyal. - 91. Itten Igor herceg
Leszállt immár aranyos nyergéből
S általszállt belőle rab-fogoly nyergébe. - 92. Váraknak falai szomorúan állnak,
Elült a vidámság. - 93. Szvjatoszlav pediglen kusza álmot látott:
- 94. Kijevben a hegyen – monda – öltöztettek
engem
Estétől éjjen át fekete lepelbe
Tiszafa nyoszolyán. - 95. Kék bort csapoltanak nékem
Ürömmel keverten; - 96. -Szórtak nékem az ölembe
Pogány idegenek
Nagy gyöngyöket üres tarsolyokból, - 97. S cirógattak engem.
"Gerendázat nélkül függének a deszkák
Aranymennyezetén magas csarnokomnak! - 98. Esthajnaltól egész éjjel
Busz kán varjai károgtak, - 99. Pleszneszk mellett, ingoványban
Erdei kígyók tanyáztak
És a kéklő tenger felé csúsztak. - 100. Mondják vala a hercegnek erre a bojárok:
- 101. «Fejedet, ó herceg, a gyász ejté foglyul,
- 102. Mivel két sólyom elszállott
Atyjuk aranytrónusától.
Hogy keressék Tmutorokany várát,
S italt hogy merjenek sisakkal a Donból.
Sólymok szárnyát már megnyesték
A pogányok szablyáikkal,
Őket pedig megbéklyózták
Nehéz vasbéklyókkak. - 103. Harmadnapra sötétség állott be.
Azon napon két nap áldozván le.
Úgy aludtak ők ki, mint két bíbor oszlop.
Velük együtt pedig a két fiatal hold:
Oleg és Szvjatoszlav,
Sötét árnyék borult rájuk
S tengerbe merülvék,
Vakmerőséggel töltve el a kunságnak szívét. - 104. Kajala folyónál
Sötét lett a világ, - 105. Oroszföldön
Párdúcfajzat gyanánt
Palócok rajzanak. - 106. Dicsőség váltá fel immár a szégyenük,.
- 107. Győzelemre fordult ím a vereségük.
- 108. Rávetette magát már a div a földre.
- 109. A szépséges gót lányok
Kék tenger partjára sietnek sietve
Az orosz aranyat fennen csörögtetve,
Dicsőítik Busz kánnak a korát.
Éltetik a Sarukán bosszúját!… - 110. Mi szívünkben meg, bajtársak, nagy a
szomorúság! - 111. A nagy Szvjatoszlav ekkoron
Könnyeivel vegyest
Aranyszavait hallatá
És ezeket mondá: - 112. «Ó, atyámfiai,
Igor és Vszevolod!
Korán kezdtétek el palócoknak földjét karddal
szorongatni,
De dicstelen vala a ti diadaltok.
Dicstelenül ontatott ki a pogányvér általatok«. - 113. «Bátor szíveitek
Vasból kovácsolvák
És harcban megedzvék, - 114. Miért tettétek ezt ezüstősz fejemmel?
- 115. Régen nem látom már
Az erős
És gazdag,
Nagy seregű
Testvéremet, Jaroszlavot,
Csernyigovi bojárokkal,
Mogutokkal,
Tatránokkal,
Selbirokkal,
Topcsákokkal,
Revugokkal,
Olberekkel.
Hiszen ők pajzs nélkül, csizmaszárból
előrántott késsel.
Kurjongatva vertek le seregeket
Ősi dicsőséghez híven. - 116. De ti azt mondtátok:
Az múlt dicsőségét
Megszerzük mi magunk,
A továbbin is csak mi magunk osztozunk…» - 117. Nem csoda-e, testvéreim,
Ha az öreg megifjodik? - 118. Ha sólyomnak tolla vedlik,
Magasból csap a madárra
Nem engedvén bántalmazni fészkét. - 119. De egy a baj: a hercegek nem segítnek
minket, - 120. Rossz időket élünk.
- 121. Jajszó hallatszik Rimovból
A palóc szablyáktól.
Vlagyimir sebektől vérzik. - 122. Fájdalom és gyász tőré meg Gleb fiának
szívét. - 123. Vszevolod nagyfejedelem!
Nem szándékozol-e messziről eljönni
Az atyai aranytrónust megvédeni? - 124. Hisz a Volgát evezőkkel szét tudnád te vetni,
A Don folyót meg sisakkal fenékig merítni, - 125. Ha ott lettél volna.
Szert tettünk volna rabnőkre,
S férfi rabszolgákra. - 126. Hiszen te képes vagy szárazon lődözni
Eleven nyilakkal –
Glebnek vitéz fiaival! - 127. Te meg szilaj Rurik s te is David herceg,
Vajon talán nem ti gázoltatok vérben
Aranysisakokban? - 128. Vajon hát nem a ti bátor harcositok
Bőgnek, mint a bölénybikák,
Kiket megsebeztek tűzedzett szablyákkal
Ismeretlen mezőn? - 129. Szálljatok hát urak
Aranyos kengyelbe
Jelen idők sérelméért.
Oroszföld üdvéért,
Igor sebeiért,
A szilaj Igorért, Szvjatoszlav fiáért! - 130. Oszmomiszl Jaroszlav, Halics fejedelme.
Magosan székelsz te
Arannyal vert trónon.
A magyar hegyeket te megtámasztottad
Vértes dandáriddal
Elálltad az útját a magyar királynak,
Kapuit lezártad az öreg Dunának,
Felhőkön keresztül súlyokat hajintva,
Le a nagy Dunába hajókat bocsátva. - 131. Híred, mint a vízár, úgy terjed a földön:
Felnyílnak előtted Kijevnek kapui,
Atyádnak aranyos trónjáról lődözöl
Szultánokra messzi földeken túl. - 132. Lődd agyon, óh, uram,
Koncsákot, a hitvány szolgát
Oroszföldért,
Igor sebeiért,
Szvjatoszlav szilaj fiáért! - 133. Te pedig Misztyiszlav és te szilaj Roman!
Hősi haditettre vezérlik elmétek bátor
gondolatok, - 134. Vakmerőségben ti magasan szárnyaltok,
Mint ahogy a sólyom lebeg szellők szárnyán,
Leütni merészen madarat akarván. - 135. Hiszen vert vasból van a ti mellpáncéltok,
Fölötte meg kemény a latin sisaktok.
Megdübörög a föld tőlük
És sok országa a kánnak.
Litvánok,
Játvjágok,
Deremelák
És palócok kópjáikat eldobálták.
Fejüket meg lehajtották
Kemény szablyáitok előtt. - 136. Én Igor hercegem,
A nap fénye már fogyóban,
Hullik a falevél.
Bajokat jósolván; - 137. Roszj és Szula mentén
Omladozó várak,
De Igornak vitéz hada
Többé fel nem támad! - 138. Szólít a Don, herceg, téged,
S győzelemre hívja a fejedelmeket; - 139. Olegnek fiai – vitézlő hercegek csatába
érkeztek. - 140. Ingvar és Vszevolod™
S mind a három Misztyiszlavics,
Sólyomfiókái a nemes fészeknek.
Nem győzelem árán szereztétek ti meg
Nagy tartományaitok. - 141. Vajon hol vagynak most aranysisakotok,
Pajzsotok és lengyel kopjáitok? - 142. Álljátok el útját puszták népeinek
Hegyes nyilatokkal
Oroszföld üdvéért,
Igor sebeiért,
Szvjatoszlav szilaj fiáért! - 143. Már nem folydogál a Szula
Perejaszlavl felé
Ezüsthabjaival,
Folyik a posványos Dvina
Félelmetes Polock felé
Pogányoknak kurjongatása közt. - 144. Egyedül csupán Izjaszlav, Vaszilkónakfia,
Csattogtatta meg szablyáit
Litván sisakokon.
Elsötétítvén dicsőségét
Nagyapjának, a híres Vszeszlavnak.
Ő maga meg véráztatta gyepen
Litván kardok csapásitól
Piros pajzsok alatt - 145. Sebtől vérezve így szólott:
- 146. «Seregeid, herceg, tollak ékesíték,
Most pediglen sebeidet bestiák nyaldossák«. - 147. Testvére, Bracsiszlav nem volt akkoron ott,
Sem pedig a másik, a híres Vszevolod,
Egymaga volt, midőn elszállt
Az ő nemes lelke
Vitézi testéből.
Arannyal ékített hősies kebléből. - 148. Elnémult az ének, elült a vidámság,
Gorodnóban harsonák harsognak. - 149. Ó Jaroszlav és Vszeszlavnak többi unokái!
Hajtsátok meg mélyen a ti zászlaitok,
Helyezzétek vissza csorbult kardjaitok, - 150. Mert elhomályosult már ősi dicsőségtek:
- 151. Mivel viszálytokkal pogányt csaltatok be
Oroszhon földjére,
Vszeszlav életére. - 152. Erőszak jött a nyomában
Palócok földjéről.
Trojan után hétszáz évvel - 153. Sorsot vetett Vszeszlav
Szíve szerelméről… - 154. Engedve a csábításnak
Nyargalt Kijev alá,
S megérintvén fegyverével
Kijev aranytrónját, - 155. Onnan fenevadként vágtatott el,
Éjféltájban Belográdból
A kék ködben végigúszva; - 156. Bárddal a hajnalt hasítva
Megnyitotta Novgorod kapuit,
Elhomályosítván Jaroszlav hírnevét. - 157. Farkasként szágulda Nemigától Dudutkiig.
Nemigánál, mint a kévét, vetik a fejeket
És csépelik acélhadarókkal.
Szérűn pedig élettel játszanak,
Elválasztva lélektől a testet. - 158. Nemigának vértől piros partja
Nem javakkal van mind telehintve,
Be van az mind hintve oroszok csontjával. - 159. Vszeszlav fejedelem törvénynapot tartott,
Hercegeknek városokat osztott.
Ő maga meg éjjelenként, Kijev alól elszáguldva,
Mint ordas vágtatott
A Tmutorokanyig.
A nagy Horsznak
Farkas gyanánt keresztezé útját, - 160. Ezért amidőn Polockban
Utrenyére szólt a harang
Szent Szófia toronyában,
A harangszót ő hallotta Kijev városában… - 161. Látnoki lélek lakozott
Bár edzett testében,
Mégis gyakran bajt szenvedett. - 162. Ennek okából a bűvös szavú Bojan
Ő róla szerkeszté ezen bölcs szólamot: - 163. «Ha ravasz is, ha erős is,
Ha mint madár oly óvatos,
Isten ítéletét el nem kerülheti«. - 164. Felnyögött most az Oroszföld
Emlékezvén rég elmúlt időkről,
Régi hercegekről. - 165. Az öreg Vlagyimirt
Nem szegezte volna senki
Kijev hegyeihez. - 166. De most az egyik oldalon Rurik lobogói állnak,
A másikon meg Davidnak zászlai lengenek,
Ám rúdjaik csúcsa más irányba hajlik, - 167. És ugyancsak külön-külön csendülnek kopjáik.
- 168. A Dunánál hallik
Jaroszlavna hangja,
Ahogy reggel, mint a kakukk, így hallatja
szavát: - 169. «Kakukkmadárként repülök a Duna partjára,.
- 170. Bemártom a Kajalába hódprémes ujjamat
- 171. S megtörülöm hercegemnek vérező sebeit
Elcsigázott testén«. - 172. Reggelenként Putyivelben fenn a várnak
fokán
Jaroszlavna siránkozik, mondván: - 173. «Ó, te vihar, te szélvihar.
Oly erővel mért fújsz, uram? - 174. Minek szórod ellen nyilát
Lenge szárnyaidon
Hitvesemnek harcos soraira? - 175. Nem elég tán néked
Felhőket kergetni a magas mennyekben,
Hajókat ringatva a kék tenger habján? - 176. Óh, uram, a vígságomat
Árvaleányhajként széjjel mért is szórtad? « - 177. Reggelenként Putyivelben fenn a várnak
fokán
Jaroszlavna siránkozik, mondván: - 178. «Óh, te Dnyeper, dicső Dnyeper!
Utat törtél a kőhegyen
Át a Palócföldön, - 179. Te vivéd le habjaidon
Szvjatoszlav naszádit
Kobják seregéhez. - 180. Óh, uram, hozd nékem
Hitvesemet vissza,
Hogy ne küldjem reggelente
Könnyűmet a tengerhez utána!» - 181. Reggelenként Putyivelben fenn a várnak
fokán
Siránkozik Jaroszlavna, mondván: - 182. «Óh, te fényes tündöklő nap,
Te mindenkit melengetel, világítasz néki, - 183. Miért árasztod, óh, uram,
Forró sugáridat
Kedvesem hadára,
Víztelen pusztában
Eltikkasztva szomjjal az ő íjaikat,
Ínséggel töltve meg az ő tarsolyukat?» - 184. Éjféltájban a tenger megindult,
Forgószelek kavarják a ködöt.
Igor hercegnek az isten
Mutatja az utat
Palócok földjéről
Oroszhon földjére,
Fejedelmi atyja aranytrónusához. - 185. Kialudtanak már az est csillagai,
Igor alszik,
Igor virraszt,
Igor gondolatban a mezőket méri
A nagy Don folyótól
A kicsiny Donyecig. - 186. Ló várt reá éjféltájban…
Füttyel Ovlur túl a partról
Ezt jelezte a hercegnek:
»Igor herceg meneküljön! « - 187. Suhogott a fű, dübörgött a föld,
Riadalom támadt palóc sátrak között. - 188. Igor herceg pedig
Magát a nádasba veté be menyétként;
Mint egy fehér ruca, úgy csapott a vízre, - 189. Aztán pedig felpattant a sebes paripára,
Majd leugrott róla s gyors lábú ordasként - 190. Irányt vett a Donyec széles rétjeire.
Utána meg, miként sólyom szállt a ködös égbe,
Hattyúkat, libákat ütvén le halomra,
Reggelire,
Ebédre,
Vacsorára. - 191. Mikor Igor herceg felröppent sólyomként,
Akkoron meg Ovlur száguldott farkasként
Rázva le magáról a hideg harmatot.
Agyon is hajszolták gyors paripáikat. - 192. «Én Igor hercegem – mondá néki Donyec,
- 193. Nem kis dicsőséget szereztél magadnak,
Koncsáknak ellenben sok keserűséget,
Oroszföldnek pedig sok nagy-nagy örömet«. - 194. Igor erre monda:
- 195. «Ó, te, Donyec!
Vajon hát nem elég dicsőség tenéked,
Hogy a hullámidon ringattál herceget?
Zöld füvet terítvén őnékie ágyul,
Takarád őt meleg köddel
Zöld fának árnyában, - 196. Őrizvén őt rucaként a vizen.
Búvárkacsa gyanánt a habzó örvényben,
Sirályként a szeleknek szárnyain«. - 197. Ellenben, mint mondja,
Nem olyan volt Sztugna,
Amely gonosz örvényével
Felemésztvén sok patakot, csermelyt,
Szétterülve bokrok között,
Rosztyiszlavtól, az ifjú hercegtől
Elzárta a Dnyepert.
Sötét folyóparton - 198. Sír Rosztyiszlav anyja
Serdült herceg fia korai halálán, - 199. Mezők virágai gyásztól hervadtanak,
Fájdalmukban a fák földig hajoltanak«. - 200. Nem csörgése hallik a szarkáknak,
Hanem Gzák és Koncsák
Lovagolnak nyomában Igornak. - 201. A hollók most nem károgtak,
Hallgattak a csókák,
Nem csörögtek a szarkák sem, - 202. Csak a kígyók csúsztak-másztak,
A harkályok kopogással
A folyókhoz mutatják az utat,
Vidám dallal a csalogány
Hirdeti a hajnalt. - 203. Mondá ekkor Gzák Koncsáknak:
- 204. «Ha a sólyom fészkibe tart.
Lőjük le aranyos nyíllal
A sólyomfiókát.» - 205. Erre pedig Koncsák,
Ezt mondotta Gzáknak: - 206. «Ha a sólyom fészkibe tart,
Sólyom fiát megbéklyózzuk
Szépséges leánnyak. - 207. Így válaszolt Gzák Koncsáknak:
- 208. «Hogyha mi őt megbéklyózzuk
Szépséges leánnyal,
Nem lesz nekünk sem kis sólymunk,
Szép leányzónk sem lesz,
Keselyűk prédái leszünk
A palóc pusztában! « - 209. Szvjatoszlav idején
Így szólt volna Bojan
Öreg Jaroszlav regöse
Oleg kagán hitveséhez: - 210. «Nehéz váll nélkül a fejnek,
S még nehezebb fej nélkül a testnek,
Igor nélkül pedig a nagy Oroszföldnek«. - 211. Tündököl a nap az égen
Igor fejedelem ím Oroszföldön jár, - 212. Boricseven lovagol már
A Szűzanya pirogoscsi templománál. - 213. Ujjong a városnép, örülnek a falvak,
- 214. Duna mellől leányok éneke
Tengeren át hallatszik Kijevbe. - 215. Öreg hercegeknek zengtük dalainkat,
Most meg énekeljünk a fiataloknak: - 216. «Dicsőség
Igornak, Szvjatoszlav fiának.
Nagy erejű, szilaj Vszevolodnak.
Igorovics Vlagyimirnak! « - 217. Éljenek a fejedelmek s vitéz harcosaik
Keresztények védelmében
Pogány hadak ellen! - 218. Dicsőség a hercegeknek
S harcos seregüknek!
Ámen.
Ссылка
Если вы используете корпус в научной работе, пожалуйста, сошлитесь на эту публикацию:
Орехов Б. В. Параллельный корпус переводов «Слова о полку Игореве»: итоги и перспективы // Национальный корпус русского языка: 2006—2008. Новые результаты и перспективы. — СПб.: Нестор-История, 2009. — С. 462—473.